Most leirom egy régi karácsonyomat.1987-ben történt.
A Dunakanyarban dolgoztam egy hotelben,olyan mindenes voltam a portástól kezdve felszolgálóig.Nem volt rossz munka csak sok.Na eljött a karácsony és én még délelött dolgoztam.Mire este lett mehettem haza az albérletembe.Igen! nem is lett volna rossz csak nem volt idöm vásárolni és ott maradtam egy üres lakásban semmi kaja nem volt!Akkor nekiindultam telefonálni anycinak,meg mamának Szegedre (akkor még nem volt Mobil csak utcai fülkék) hát nem volt semmi !Az utcán hideg volt meg nagy hó, a lakásokba beláttam mindenhol karácsonyfa ,együtt ültek az asztalnál!Èn tele voltam pénzel (jól kerestem) de semmi nem volt nyitva! Ott éheztem a hidegben egyedül az utcán,olyan magányos voltam mikor felhivtam anyumékat ott bögtük a karácsony estét végeig!De legalább volt kihez szolnom ha távolba is!Mikor haza mentem annyira szomoru voltam és hiába volt pénzem nem tudtam boldog lenni!A karácsony nem az ajándékok ünnepe hanem a családé az összetartásé,szeretetté!!Nekem nem kell más ajándék csak a szeretet és a tudat ,hogy a családom jól van ,egészséges!!Pénzel nem lehet boldogágot venni!A boldogság megfizethetetlen mert a szeretet az ingyen van!! Csak legyen az embernek kit szeretnie!Milyen szegények azok akik teljesen egyedül vannak ezen a földön.Kár hogy ennyire elromlott ez a karácsony! Ma az számit ki mit kap meg minél többet,drágábbat!Szegény mama (Kondorosi) egészévban rakosgatta a forintokat ,hogy karácsonyra mindenkinek (9 unokának) legyen valami a fa alatt! Persze nem kompjuter,meg csoda-micsoda játékok hanem egy-két meleg zokni,pulcsi (persze édesség ami akkor még nem olyan mindennapos dolog volt mint ma)De mi ugy örültünk neki mert együtt voltünk szeretetben,békességben!Nem mondom,hogy játékokat soha nem kaptunk de amit akarok mondani az az hogy akkor mi még "kis"dolgoknak is örüni tudtunk!Mert tényleg nem az ára számitott a dolgoknak hanem a jószándék és a szeretet!Ha Szegeden tötöttem a karácsonyt mikor elmentem fürödni akkor jött az angyalka!Hát csodálkoztam is rajta mikor bementem a szobába,hogy honnan van a sok csomag!Persze én mint a család legkissebb tagja bonthattam ki az összes csomagot!Amit nagy izgalmak közt meg is tettem.ès nagylelkesen átnyujthattam anycinak,mamának,papának meg magamnak.!de érdekes mindég én kaptam a legtöbb ajándékot.Olyan kis boldogság szigete volt az én gyerekkorom,mindegy,hogy Szegeden vagy Kondoroson voltam!
Mi gyerekek nyáron olyan jót játszottunk egy kukoricacsutkababával mintha a legdrágább Barbi lett volna!Emlékszem egyszer Tibivel találtunk egy kába egeret /valószinü meg lett mérgezve/ szegénykémmel orvososat játszottunk,de sajnos még is kimult!De azt nem felejtem el,hogy egy nyáron meglöttek egy fecskét és mi (persze mama is segitett) felgyógyitottuk,ápoltuk!Utánna minden évben ott lakott egy fecskecsalád a tányán amig le nem bontották!Biztos már a dédunokái voltak a mi megmentett fecskénknek de hüségesen odajártak vissza.
Hát ennyit a karácsonyrol,és a szeretetröl.
5 megjegyzés:
minden szavad a szívemből szólt
...és szép lett a szoba is :)
A régi szép emlékek ... Azt a boldogságot az arcodon soha sem lehet elfelejteni.Szerencséd volt, mert te a mamáéknál és otthon is kaptál karácsonyfát, ajándékokkal alatta.
Könybelábadt szemmel olvasom .Talán akkor ezek a Mamák,Papák fel sem fogtak,mekkora szeretet adnak Nektek.
Természetes volt.
igen nem gyözöm mondani nagyon szép gyerekkorom volt!!ezért is nehéz talán a mostani magányosság.
Megjegyzés küldése