12.12.2009

Milyen jó,hogy van mire emlékeznem ami jó volt az életemben..
Például a gyerekkorom.Csak arra emlékszem ,hogy nagyon jó volt mert én tényleg "burokban" voltam tartva.Csak a jót és szépet tanitottak az anyum meg a mama. Nem tudtam ,hogy a felnöttkorban ilyen nehézségek várnak ránk.
Na meg a Kondorosi nyarak!!! ott ismertem meg mi az a szabadság,mi az a család!Amig élt mama valahogy minden olyan egyszerü és csodálatos volt.De mamával lassan meghaltak azok a dolgok is.Mikor nagyapa elhagyott minket akkor teljesen szétesett a család. De most csak jókat szeretnék irni. Azok a forró Kondorosi napok!Egyszer jöttem a tanyán haza Tibiéktöl, mamáékhoz és mama ott ült az út szélen kis botocska volt a kezében és mosolygott.Örizte a kiskacsákat meg gondolom kiscsirkék is voltak.Beszélgettünk, csend volt és békesség körülöttünk.Lassan lement a nap besötétedett és mi bementünk.Ez az emlék a mai napig bennem van, igaz nem tudom mit beszélhettünk de az az érzés hogy milyen boldog is voltam az a mai napig bennem van.Pedig nem voltam szerintem 6 évesnél több.
Nagyon sok emlékem van azokról a nyarakról.Ha nagyon nekikeseredek mindég elöveszem az emlékeket és mindég mosolyt csal az arcomra.Persze történtek olyan dolgok is mikor Tibike a csárdában leültetett engem a földre....Voltunk a fürdöben és hazafelé bementünk a csárdába üditözni (na ja apukám sörüditöt ivott,de ö már elmult 18.!) Mi 4-en voltunk Apum,Szilvi,Tibi,én de csak 3 szék volt és én természetesen kinéztem egyet magamnak.Na de nem számoltam Tibcsike furfangjával!Egyszerüen elhuzta alolam a széket miközben én már majdnem rajta ültem!Na gondolhatjátok hol kötöttem ki..Tibcsike meg komotosan /ahogy szokott/ szépen leült a székemre!és vigyorgott mintha mi sem történt volna!De végül is minden jóra fordult apum szerzett széket nekem is és nagy adag fagyival (vagy süti volt?) vigasztalt! Tehát minden jó ha a vége jó.Talán apukámtól örököltem azt a nagy állat szeretetet.Igazi parasztlány vagyok legalább is a szivemben.Mert különben mindég városban éltem.Még a bikákat is etettem a majorban!Na ja kapott is apum mamátol ,hogy mert beküldeni a bikák közé!De nem bántanak az állatok ha enni kapnak ;-) !!Az én apum egy nagy gyerek volt és az is maradt a haláláig.
A mama (szegedi) tudta ,hogy mennyire szeretem az állatokat és egyszer mikor beállitottam egy kis csipás macsekkal megengedte,hogy maradjon a cica!Szépen kikupálodott ott nálunk és a kedvenc helye a szövöszék volt!Na az lett a veszte is! Mint utolag megtudtam (mert nem mertek szolni ,nehogy mégjobban szomorkodjak) a cica bemászott a szönyeghez és szegeny mama akaratlanul mert nem is vette észre felszötte a cicámat! Szegeny ott préselödött ki!Engem meg azzal "vigasztaltak" ,hogy biztos elszökött!De nem értettem mert engem nagyon szeretett a cicus.Szegény mama meg jól megijedt mikor megtalálta.Èn mindkét nagymamám imádtam és a mai napig szeretettel gondolok rájuk. Igaz ,hogy nagyon jó emberek is voltak!!Èn szerencsésnek mondhatom magam ,hogy két ilyen ritka jó nagymamát mondhattam magamnak!A szivemben örökké élni fognak!Boldoggá tesz hogy ismerhettem és szerethettem öket!!!