Ma voltam a psz. dokinál. Azt mondta hogy április végén megpróbálhatok dolgozni,ha nem megy akkor megyek májusban megint a klinikre.Nem tudom.... valahogy sehogy nem sikerül rendbe jönnöm.Pedig vannak elég jó napjaim is. De az éjszakák meg a rémálmok azok itt vannak kinoznak. Ha több eröm lenne akkor biztosan meggyógyulnék (gondolom). Most megint a gödörben vagyok. Nem tudom miért nem enged normálisan élni ez a betegség.
Vasárnap voltam focit nézni egy olyan játékterem féle (lehet billiárdozni) meg nagyképernyön focit nézni. Volt ott egy Michaela nevü egyén. Egyén mert régen Michaelnak hivták.... Na mindegy .Ott volt vele a férje (!) meg két szép kisgyerek! Na én jópofát vágtam az egészhez,pedig kavargott a lelkem!Megint a kérdések kérdése!!Miért neki...és nekem nem? Tudom ez igazságtalan kérdés ,de még is gyötört és kinozott. Este bele estem a depribe és csak kinoztam magam ezekkel a miértekkel...
Miért vagyok itt? Miért pont én nem............................... oh majdmegszakadalelkem!!!!!
Ha beletörödnék........... mennyivel könnyebb lehetne az életem!Miért nem tudok beletörödni??????
MIÉRT???? MIÉRT???MIÉRT??
Ugy érzem ,hogy az én szivem megszakadt a bánattól és nem enged élni. Eltört a szivem ,ki tudja meghegeszteni??? Oh ha tudná a világ mennyit szenvedek,sirok, éjszakánként a saját sikolyomra ébredve reszketek az ágyamon!
Mikor lesz ennek vége??? Meddig kell még igy kinlodnom??
Nem segit már rajtam senki, azt hiszem ez igy marad addig amig élek.
Egy megkeseredett ,szomoru életet kell élnem ,mert ez igy lett megirva valahol abban a bizonyos könyvben. Na akkor fel egy ujabb , könnyekkel áztatott éjszakára.
Holnap egy uj nap és semmi nem változik.
Nézek ki az ablakon ,gondolkodom, nem sirok má,r lassan elfogynak a könnyeim.
Szárazan égnek a szemeim , hol vannak azok a jó kis mosolyok? Hová tüntek azok a szép napok? Mikor még volt reményem, biztam magamban , hittem hogy jó uton járok, erös voltam. Elfogyott az eröm az élet utján.
Megkérdeztem a dokit miért vagyok ilyen szomoru,miért nem tudok normálisan gondolkodni. Azt mondta ,hogy ez sajnos ez a betegség és ez nem hagy engem pozitivan godolkozni.Na ez nem semmi!Ès ki fogja meggyógyitani a kislelkem?? Azt hiszem nem egyszerü ebböl kijutni.Már már azt hittem nagyjából tulvagyok a nehezén ,de sajnos vissza estem mert még nem vagyok teljesen egészséges.............................
2 megjegyzés:
Kicsim! Tudom, nagyon nehéz most neked, de muszály meggyógyulnod.
Meg kell gyógyulni, mert így nagyon nehéz minden. Az jó gondolat, hogy megpróbálsz dolgozni, akkor talán hamarabb javul az egészséged.Belezökkensz a taposómalomba, nem érsz rá majd foglalkozni mással, csak a munkáddal.Nagyon szeretnék segíteni, amit csak lehet, de csak szeretni tudlak, de azt nagyon!!!
Mit érzel,hogy lenne jobb.Emberek között,vagy egyedül?
Próbáld meg a dolgozót.
Egyedül nem jó,keress magadnak egy társat.
Milyen könyvben írták meg, hogy a Te életed keserű legyen.?Semilyenben.Olyan lesz amilyet szeretnél.
Évám!Szép a kerted,meg Te is.
Nekem a kertem is gazos meg csúnya öregasszony vagyok.
Te most még fiatal vagy!
Kapaszkodj!
Mindég elborzadok,mikor azt bizonygatjátok hogy a másik világon jobb lesz?Honnan tudjátok?
Megjegyzés küldése