2010. szeptember 24., péntek

24.09.2010



5 nap mulva 44 leszek!Milyen hülye érzés ,mikor kb. a fele életünket leéljük és sehová nem jutottunk....Igaz nem indultam "nagy tervekkel" a világba!Hagytam magam sodorni az árral. Néha jól ment néha majd belefulladtam.Nem volt különösképpen se jó se rossz sorsom. Valahogy mindég kerestem a bajt magamnak.(legtöbbször meg is találtam). Olyan felelötlen élelet éltem....Nem volt kiért felelnem.Magamra meg nem pazaroltam az energiát.Azzal a mottoval :ahogy lesz ugy lesz ,a jövöt nem sejti senki sem.... Mire jutottam a nagy életfilozofiámmal? Semmire!Pedig tanulhattam volna!Anyukám hajtott volna szegény ,dehát mikor is fogadtam én szót? Csak a magam "buta" feje után mentem.Hát nem sokra mentem vele!Csodálom Szilvit,Katit hogy milyen szépen élik az életüket.Tanultak,családjuk van!! Èn meg a "vén betyár" itt kòborlok a világban se otthonom,se igazi hazám,se családom se,se,se! Ami volt elmult...nem lehet az idöt visszaforditani.Nem mehetek vissza a gimibe ,hogy igen is én tanulni akarok!Itt már nincs vissza út csak elöre!Igen elkezdhetnék én is iskolába járni mint Szilvi!!De nekem hiányzik a Miért!Mert nincs miért,nincs kiért s mint irtam magamért nem éri meg.Ilyenkor jönnek elö a kérdések.Minek is vagyok ezen a földön.Hát valami oka biztos van!Csak én még nem jöttem rá!Valahogy szükség van rám is?De kinek,minek?Anyci beteg én nem vagyok mellette ,hogy segitsek.Itt örlöm magam ,mert nem tudok átszaladni kenyeret ,tejet venni neki...Ahol talán szükség lenne rám ott nem vagyok!Itt bögök magamban,mert én is egyedül vagyok.Ö otthon pityog mert betegen egyedül van!Hát mit csináljak én?Ketté szakadt életem de se igy se ugy nem egyszerü rendezni.Ha haza mennék mit csinálnék ott?Se munka se,se,se...It maradok itt sincs sok remény de most még van legalább munkahelyem.Meddig azt nem tudom?Rossz kor ez a feleút!Ha most hibázom akkor soha többé nem tudok talpra állni.Ha véletlenül még is a "jó" utat választom akkor talán!De melyik a jóút?Merre menjek jobbra,balra?Mert ha egyenesen ezt az utat játom akkor abba belepusztulok lassan.Jönnek a kérdések,de nem tudom a választ!Nem azért mert buta vagyok,hanem ezért mert nincs válasz.A jövöt senki sem sejtheti....Leszek-e boldog ? Mi a boldogság? Elillano percek,pár röpke pillanat!Nincs tervem,nincs kiért harcolni!Tudom én mindég a gyengék oldalán álltam,utáltam az igazságtalanságot.Ma már nem érdekel az egész!Ebben a világban csak igazságtalanságok vannak!!Még sokszor az is bánt minket akit szeretünk!Szegény Jucus mennyit tett a gyerekeinek!Erre az én kedvenc Tibcsim ,hogy bánik vele...A többiröl ne is beszéljünk.........Akiket szerettünk lassan elmennek ebböl a világból.... Maradnak az emlékek meg a fájdalom,hogy mennyire hiányoznak nekünk.Az a pár aki meg még meg van azok távol vannak és hiányoznak.Mennyire tud fájni a sziv!mikor semmi baja sincs!Mennyire tud égni a lelkünk mikor üres.Mennyire tud hivi a halál mikor lemondasz mindenröl!De valami mocorog ott bent,és élni akar bármilyen nehéz is mindennap felkelni egy rosszálmokkat,félig ébrentöltött éjszaka után.Belebámulni a semmibe,nem gondolkozni semmin ...mert ha valamin gondolkozom akkor ugy érzem megbolondulok.
44 év!Nem lesz szép szülinap!Itt fogok üllni egyedül és mint ma ,azon gondolkozni,hogy minek is vagyok itt. Nem lesz aki átölel,nem lesz aki megpuszil.Talán jobb is ha nem rágodom rajta mert csak önsajnálatba esem azt meg nem szeretem.

Szülnapomra

44 éves lettem,nem kellek már senkinek
hajam öszül ,fogam fáj
csontjaim nehezek,izmomból az erö kiszállt!
Mozgalmas élet van mögöttem
mostanra lecsendesedtem.
Megvagdostak,kipakoltak..
magvam elszállt a semmibe
magam maradtam.
Koccintok az egészségemre ,fanyarul nézek a tükörbe
ez lettem,ez vagyok 44 évesen!
Na jónapot!

3 megjegyzés:

Mamorica írta...

Nem jó,nem jó a ki induló pont.
Gondolj csak bele 20 évvel ezelőtt,hol voltál hogy éltél mi voltál.
Nem szabad magad ennyire leértékelni.
Hogyne sikerült volna Neked valami.
Olyan könnyen veszed ,hogy Te perfekt beszélsz egy másik nyelvet.Hogy nem, élsz a multban szerzett gyönyörű élményekből .Bejártad a fél világot.Tudod,hogy van olyan embere aki Kondorosról lki sem tette még a lábát.Lehet,hogy van egy rakás gyereke,meg 6 iskolája.Ő meg a Te életedre vágyik,mert szeretne szabad lenni minta madár.Világot látni.Kinel jó,vagy jobb.Egyiknek sem,de meg kell barátkozno a sors atta lehetőségekkel.Évim én nem lettem senki,van egy házikóm,meg középiskolám meg kettő gyermekem .öt unokával.Tudom ez nem jött össze Neked,de ne mardost már magad.Nem mar az élet úgyis.Építsg már fel szépen magad.Szép vagy, fiatal nem sokára független.Igen tessék más irányba gondolkodni.Le kell válni Izettről és tiszta lappal indulni.
Most az mondod nem lehet,de lehet csak akarni kell.Csak magadat tudod kiemelni a bajból.Sokszor sikerült,most is fog.Anyud irányában helyesen gondolkodsz.Látod előjönnek a bölcs gondolatok.Érett nő lettél ,és nagyon is talpra esett,csak indulj el.
Negyvennégy év az semmi,nincs nálam a bölcsek köve,mert akkor neked adnám.

toth46 írta...

Drágám!
Megrémít a gondolatod sokasága, ami most zajlik benned.Gondolj vissza a sok sok szülinapodra, és válaszd ki, melyik volt a legjobb, amire szivesen emléklezel.
A tavaji már azzal telt, mikor lesz változás az életedben. Már közel a cél, ne add fel, ne gondolj a rosszra, hamarosan nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott életkéd lesz. Te döntöd el, milyenné akarod a jövődet változtatni. Amikor teljesen meggyógyulsz, akkor már nem kell állandóan arra gondolnod, mi lesz a következő rossz, ami jöhet még. Csak nevetni kell, és "smeyli" akkor jobb lesz minden. Nekem nem kell egyenlőre semmi olyan segítség amit nem tudok kezelni, tehát ezen ne idegeskedj. Amikor szükségem lesz rá, akkor úgy is lesz valami, amit megoldok. Te csak magaddal törődj.
" Tulipán ! Hahaha" eszembe jutott. Még nem vagyok szenilis, csak lassabban jön elő. Tessék nevetni mindenen. - TULIPÁN -

Kormica írta...

Réka és Őzi itt állnak mögöttem, és azt lesik, milyen szép vagy itt alul a képen. Akinek ilyen kisugárzása van, mint Neked, arra sok szép dolog vár még az életben. Amikor független leszel, utána már csak olyanra fordítsd a szeretetedet (pasira) , aki megérdemli, mert legalább úgy szeret téged, ahogy te őt - és akkor rögtön lesz kiért...miért..... Tanulni sosem késző, itt Magyarországon az idén 71 éves volt a legidősebb felvételiző, és nem is 1 volt belőlük :) ....de csak akkor érdemes tényleg, ha valóban akarja az ember, mert muszájból kínszenvedés lenne.

A bölcsességeket már előttem anyáink elmondták, és igazuk van.