2010. március 9., kedd

09.03.2010

tudom jó olvasni,ha valaki ir a blogba. nekem nincs mit irnom...... megigértem nem fogok panaszkodni!

MESE!
Egyszer volt hol nem volt volt egy élénk,vadóc kislány!Sokmindent kiprobált fiatalon!Aztán lassan lenyugodott és probált rendesen élni.Igen ám de mire rendesen akart élni nem vette észre ,hogy körülötte nagyon megváltozott a világ!Semmi nem olyan mint mikor minden olyan egyszerünek tünt!Ha az ember dolgozik akkor jut mindenre pénze!Na igen igy volt ez régen!Ma már nem azért dolgozunk,hogy megéljünk..Azért,hogy ne legyünk otthon!Az a pénz amit adnak talán elég lenne ,ha nem lenne olyan sok adosság!De mire is kellett az a pénz? Hát volt annak a vadócnak egy szive vágya!Gyermeket szeretett volna szülni!Olyan vadóc tipus aki mégis valahogy anyaságra termett! Ha nem megy természetes uton probáljuk meg mesterségesen!Nem baj ,hogy mennyi fájdalommal jár,mennyi pénzbe kerül!Semmi nem számitott!De jött a rideg valóság!Belsövérzés -korház-csalódás....... 5-ik után még az orvos is azt mondta elég!(akármilyen pénzéhes is volt). Mi is maradt utána? Üresség fájdalom,csalodottság,betegség,adosság.....Elvesztegetett évek!Minek is élek?
Ha egészéletemben ez a történet fog végig kisérni és nem tudok belenyugodni a megváltozhatatlanba???Mi lesz akkor?Egy összetört sziv!Egy kiégett lélek!Tönkrement test!Még egy igazi partnerem sincs akivel talán könnyebb lenne ezeket a fájdalmakat elviselni. Az ember egyedül marad a fájdalmával mindég!Hiába van valahol messze szeretö család mindég egyedül bajlodom a magam sorsával...Kihivtam a sorsot magam ellen azzal,hogy elhagytam a hazám?Megbántottam a szerencsét azzal,hogy vállaltam idegenben egyedül a kihivásokat? mindennap jön ezer és ezer kérdés mit tettem rosszul? De nem kapok választ... Mit tegyek,hogy ne legyen ilyen elviselhetetlen az életem? Èn hiszek abban ,hogy az ember nem véletlenül kerül ide erre a világra! De én mit keresek itt? Nekem semmi dolgom itt.Csak vagyok, várok! Mikor kivették a méhem azt mondtam -mostantol csak a halálig kell kibirnom!Mennyi könnny mennyi fájdalom kell legyen az ember életében ?Tudom sokan nem hiszik el milyen nehéz lelkileg kibirnom ezt az életet!Azt hiszik rolam az emberek,hogy nekem milyen jó életem van!Mert vicces vagyok,szeretek hülyéskedni! De,hogy a lelkem már kiégett,a remény elveszett azt senki sem tudja!Azt sem,hogy a "vidámság" mögött tehetetlenség,fájdalom rejtözik.Már türelmetlen sem vagyok!Beletörödtem mindenbe!Nem küzdök,nem harcolok megelégszem azzal,hogy dolgozhatok .Más ugy sem marad munka,alvás és majd csak lejár az idö..........A test legyengül az ész lassabban dolgozik, erö fogy évek jönnek,mennek....A vadocbol öregasszony lesz.Hátamögött egy érdekes,mozgalmas,fájdalommal teli élettel.Na de még nincs vége!Még nem kell teljesen feladni!Èlni kell boldogan,boldogtalanul aztán majd valamikor ugy is meg kell halni.Az a jó ,hogy tudja az ember ,hogy elöbb utobb ugy is vége lesz! èn soha nem fogom megérteni miért félnek az emberek annyira a végtöl! Hisz a lélek megszabadul végre ettöl a nyomorult testtöl és szárnyal a világürben!A test csak fájdalmakat ,betegséget hord magában.Legtöbb lelki bajt is testi baj okozza! Szerintem büntetésböl vagyunk ezen a földön.Valami rosszat tettünk és földiéletre itéltek minket.Èn csak betgséget fájdalmat látok magam körül.Ki rákos,ki ez ki az !Igazán egészséges embert nem nagyon látni.Itt fáj ott fáj,még is kinlodunk!Hát akkor jó éjszakát mindenkinek. Itt a vége fuss el véle.....

4 megjegyzés:

Mamorica írta...

Évi!
A negyvenes évek nagyon veszélyesek.Nagyon össze kell szedni magatokat,hogy a jót is meglássátok.
Hidd el mindenkinek van valami nagy bánata az életében.
Nekem is ,Anyudnak is meg azoknak is akik már elmentek.Csak azt nem értem akkor én mi a fenéért sírok azokért akik elmentek.Ha ott olyan jó akkor temetéskor ürülni kéne nem sírni,de mi mégis sírunk.

evi írta...

sok helyen nem sirnak,hanem örülnek ha valakit temetnek!ne félj látom én a jot is!

Kormica írta...

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=7324

...ez nem túl jó földi perspektíva... hiszem, hogy Isten minden embert boldogságra teremtett már itt a földön is. Persze a haláltól én sem félek, hiszen hiszek benne, hogy Jézus mindannyiónkat megváltott, és aki hisz, az üdvözül...
Tettem neked ide egy linket az SOS Gyermekfalukról... ha mindenáron gyermeket szeretnél, és természetes úton már nem lehetséges, akkor miért nem mész el egy ilyen helyre SOS anyának, te nevelhetnél 6-8 gyereket, és még fizetnek is érte. Az itteni SOS anyák sokszor felnőtté válás után is tartják a kapcsolatot a "gyerekeikkel", mint egy igazi család...
... ez csak egy tipp volt :)

toth46 írta...

Menj el a templomba ,néha jól kiimátkozod magad,teljesen kikapcsolódsz, megnyugszol egy kicsikét.Én itthon szoktam imátkozni.A mama is tudod mennyit járt a templomba.Neki szerencséje volt, mert ott volt közel.