15.11.2012

Festegetek, sajnos drága hobbi de elfoglalom magam vele. Igaz nem vagyok egy jó rajzoló de a szineket szeretem kevergetni. Az egészségemmel semmi változás (sajnos) igaz a depi már nem olyan rossz,de hogyan érezem magam jól mikor mindég történik valami. Annyiszor ideültem,hogy irok...de valahogy nem megy az irás ugy mint máskor. Panaszkodni nem akarok ,jót meg nem nagyon tudok irni ,pedig szeretnék. Például azt,hogy
nem zárták le a bankkártyámat,
van pénzem elég kajára meg stb.
nincs a torkomban semmi daganat,
nem fáj a vállam,kezem,hátam,sarkam stb.
nem vagyok depresszios,
dolgozom,
csak az a baj,hogy mindennek az ellenkezöje igaz....
akkor meg minek irjak nem igaz?
de érdekes azért még élek valahogy...telnek a napok
kiskutya az nem enged engem eltunyulni,ha esik,ha fúj ki kell menni vele.
néha alig birok menni ,de azért jó,hogy van mert ha nem lenne már biztos beguboztam volna teljesen.

Kár,hogy az élet nem olyan mint a festészet.Ha nem tettszik akkor egyszerüen át kell festeni...
Bizony az egészben az a legrosszabb,hogy legtöbször a mások hibái miatt kell szenvednünk.
Èn már lezártam a múltat.Valahogy csak a mának élek,de a jövömre  nem is szeretek gondolni,mert nincs út amin elindulhatnék.
Nem sietek sehova.....
az a jó,hogy már nem marcangolom magam azzal,hogy mit csináltam rosszul,és miért nem igy vagy ugy! Ezen már kár gondolkozni ,ugy sem lehet rajta változtatni.
A most az meg mindennap alakul.Hol történik valami,hol nem. Majd csak lassan eldöl merre megyek tovább.Jön a nyugdij vagy dolgozhatok még? Nem tudom,hogy a fenébe tudtam 45 évesen ennyire lerokkani.Igaz amig az ember fiatal nem gondol arra,hogy az erö az nem végtelen,a csontok és izmok azok kopnak...meg a lélek sem tud mindent elviselni.Talán évekig igen 10,20,30 évig igen aztán egyszer csak az egész összedöl min egy kártyavár. Türelmetlen voltam ,mikor gyógyulok már meg?De most már tudom,hogy ez a betegség nem egy -két hét alatt alakult ki, ezért nem is olyan gyorsan gyógyul az ember. De az a jó az egészben, hogy még idöben elkezdtek gyógyitgatni. Már értem miért akar az ember meghalni mikor ez a betegség megtámadja.Most elviselek jobban dolgokat és tisztábban tudok gondolkozni. Amikor nagyon lennt voltam semmi kedvem nem volt tovább élni,mert csak azt éreztem,hogy minden csak teher,fájdalom és soha nem lesz kiút belöle. Most sem jobb mint volt de több az eröm elviselni és nem csak a rosszat látni. A hit az eröt ad, igaz betegen sokszor cáfoltam,hogy van Isten mert annyi szenvedést kapok az élettöl.Persze ma már látom,hogy nem én vagyok az egyetlen ,és nem csak én vesztettem el a hitem amikor nagyon a pokol szélén voltam. Vagy ez egy eröpróba volt? Nem tudom,de nem játék az biztos. Ki gyöz a végen ? A jó vagy a rossz? Mi jó, és mi rossz? Nagyon sokat gondolkodtam ezen az egész életen,hogy mi értelme van,miért élünk?Annyi rosszat hal az ember,annyi gonoszságot...de azért vannak még jó lelkek ezen a földön.Tehát nem szabad elveszteni a reményt.Sok megkeseredett emberrel találkoztam,akik nem értik ezt a világot sehogy sem.Èn is közéjük tartoztam,de lassan kitisztult a szemem, az agyam. Èn azt hiszem,hogy a depresszió az az ördög munkája,teljesen megváltoztat és semmi,senki nem érdekel. Begubodzol egy burokba amiben csak fájdalom,üresség, tehetetlenség van. Lefelé könnyebb a leejtön menni mint felfelé. Èn is kapaszkodtam, vissza-vissza estem,de rengeteg energiát belefektettem abba,hogy ne zuhanjak végleg a semmibe. De ha az örvény elkap akkor nehéz megkapaszkodni.... Talán ezért is nem olyan könnyü ezt a betegséget gyógyitani,mert nincs két egyforma ember. Ha eltörik valami akkor begipszelik,5-6 hét és meggyógyul.De ha a lélek törik el akkor arra nincs gipsz.. rengeteg saját energiára van szükség csak ugy lehet meggyógyulni. Aztán rájöttem, hogy könnyebb beletemetkezni a betegségbe mert ahhoz nem kell sok erö. Most mindennap egy harc ,de nem bánom. Ez ellen már csak igy lehet védekezni.Néha néha még Ö az erösebb,de már elég jól tartom magam.Fel vettem a harcot. Nem adtam fel. Most még büszkséget sem érzek... csak fáradt vagyok...mert midég ott bujkál az ördög:kinek,minek csinálod..semmi értelme,ugy sem lesz jobb stb. Ott bujkál ez a hang bennem, itt örli az eröm, nekem kell mindennap a tükörbe nézni és elmondani,hogy igen is van értelme...pedig ha öszinte vagyok akkor ebben nagyon kételkedem!
Még nem találtam semmi értelmét az életnek.Igaz van egy kiskutyám ami nagy felelöség, festegetek ami megnyugtat!De ez mind pénzbe kerül...és nekem sajnos az anyagi helyzetem egyre rosszabb.. hát igy forog ez az ördögi kör....
Az ember csak akkor tudja mi a szegénység mikor nem tud elmenni a boltba kaját venni mert már hónap elején kiürül a pénztárca... igaz lakni kell valahol,de hogy az majd az egész havi pénzt elviszi.. na mindegy.Még jó hogy vannak jó barátok!De ez nem az én stilusom!Nem szeretek "kegyelemkenyéren"! élni, ez engem nagyon bánt és egyszerüen nem tudok belenyugodni.
Miért nem enged a testem dolgozni?Miért fáj mindenem ha valamit csinálok? Miért nem tudom magam önállóan eltartani?? Ha meg nem tudok belenyugodni akkor miért nincs eröm befejezni?
Millio kérdés , ördögi kör...

10 évesen..
szülinapra mit kérsz? Játékot!
20 évesen
szerelmet
30 évesen
családot
40 évesen
nyugalmat
50 évesen
egészséget.....

Auf Wiedersehen